lapanet | blog | a falra szerelt kompjúter V.

a nagy falra szerelősdi után eljött az ideje, hogy végső elégtételt vegyek a multimédiás tartalmakon és végre mindennapos üzemben is bizonyítson a htpc. az eddigi tapasztalatok alapján ez a dolgok legrázósabb része, a legkisebb hiba vagy üzemszünet is igen hamar lázadássá fajulhat és az addigi döglött kukac waf-chartjaim azonnal meredek zuhanásba kezdenek.

médiapompás 0.2.3.0

márpedig a beégés benne volt a pakliban, hiszen korábban nem sikerült megtalálnom a tökéletes htpc szoftvert. a helyzet sokat változott, mióta feltelepítettem a mediaportal aktuális verzióját. a szoftver nyílt forrású és persze ingyenes, mindemellett aktívan fejlesztik. mivel a korábban már bemutatott skystar 2 kártyámat első nekifutásra felismerte úgy gondoltam megér egy próbát.

persze a tévékártya felismerése meg a tévézés között mély digitális szakadék tátongott, lévén a számítógép windows 2003-at futtat, abban meg nincs 'stream buffer engine', bármi is legyen az. ilyen apróság miatt nem akartam váltani, így mindenféle varázslat (meg pár apróbb xp dll fájl) segített csak nagy bajomban. azóta ez a megoldás működik - relatíve megbízhatóan.

a timeshift mellett van normális epg, értetlen web-epg meg persze felvételi lehetőségek.

boot camp

no de nem eszem olyan forrón a kását, így először csak a monitoron folyt a tesztelés. a nőnemű lakótárs erős nyomás alatt tartott, elmondása szerint tévézett volna a tévén. míly pórias elképzelés, ugye... mivel azonban ő fizette a berendezés felét tudtam, nincs sok időm. a tetőantenna átmeneti bekötése szóba sem jöhetett, márcsak azért sem mert korábban balga módon csak egy koaxot húztam le a padlásról, másiknak meg nem volt hely. a pár napos teszt során többször nekem szegezett "ugye nem a számítógépen keresztül fog menni a tévé?" kérdésre először jellemzően kitérő válaszokat adtam, később ezt a megoldást érthetetlen motyogással és bonyolult it terminológiákkal színesítettem.

szerencsére az átmeneti időszakot sikerült sorozatok garmadájával kitölteni, miközben a monitoron erős küzdelmet folytattam a bitekkel. rögtön az elején megismerkedtem például a mediaportal azon hiányosságával, hogy alapvetően egykijelzős htpc-rendszerként képzelték el a fejlesztők a program alatt futó vasat. eképp egyszerűen nem volt lehetőség a másodlagos kimenet kiválasztására, a másodlagos kijelzőre áthúzott ikonról indítás sem működött. rögtön ezután megtapasztaltam az első kellemes élményt is a programmal kapcsolatban, ugyanis az éjjelente kiadott aktuális nightly build verzióban már benne volt a fícsör. apa szívéről leesett nagy kő voltam.

ugyan hol van már moszkva...

persze a tévé néha még hullik, amit egyelőre jobb híján az "untested" verzióknak és a korábbi csatáknak tudok be. emiatt rettenetesen nem izgulok, ugyanis több szinten is biztosítva vagyok. első szinten a később még bővebben megfikázott távirányító kapott egy biztonsági csomagot, az alábbi vbs script formájában:

ez láthatóan végigmegy a medaportálon meg a skystar kártya beépített programján (ebből több is futhat) és jól megöli őket, ugyanis rendszerint egyszerre hullanak el. ezt követően mintha mise történt volna újraindítja mindkettőt és már mehet is tovább a tévézés. természetesen emellett személyes riadókészültséget is tartok, a fentinél komolyabb beavatkozást igénylő problémákat ideges klikkelésekkel igyekszem elhárítani.

hdpc

már a hd-s tartalmak megjelenésétől fogva izgultam, hogy vajon az öregecskének mondható vas veszi-e az akadályokat. a cyberlink codeccel folytatott első próbálkozásaim során az 1080p-k nézhetetlenek voltak, a 720p felbontások pedig nem voltak tökéletesek media player classic alatt. a tökéletlenség annyit jelentett, hogy sebességtől függően kisebb-nagyobb gyakorisággal fordult elő egy másodpercnyi fagyás a hangban és képben. nem esett ki a szinkronból, csak megfagyott mindkettő egy pillanatra. a 2600+ bartonnal ez az effekt 2000mhz alapórajelen 2-3 percenként, 2300mhz-en sacra negyed óránként fordult elő. a passzív hűtés miatt nem akartam tovább húzni a gázkart, ez beláthatóan nem volt járható út. a filmnézés a fenti formában egyébként is teljes exkluzivitást követelt, gyakorlatilag realtime prioritással volt csak futtatható.

gyöngyöző homlokkal kezdtem neki a megoldások keresésének, hiszen a hd-képességet alapvető igényként definiáltam. erőt adott viszont, hogy közel jártam az elfogadható működéshez, csak egy pici hiányzott. ezt a picit találtam meg a coreavc codec személyében. a standard változat 3e huf pénzért még mindenféle vga-rásegítés nélkül is állja a sarat a többi codeccel szemben, a cyberlink 100%-os processzorhasználata helyett az alábbi szolíd kép fogadott a a feladatkezelőben:

a fentihez sokmindent nem kell hozzáfűzni, a coreavc a földbe döngölte a konkurens megoldásokat. persze akinek ezermagos csodaprocesszora meg csodavga-ja van, az jobban jár a cyberlinkkel, ahogy néztem annak valamivel szebb képe van. úgyértem valamivel még borotvaélesebb képe, de az is lehet csak képzelődöm. mivel a codec tipikusan veszélyes víz, ünnepélyesen eltekintek az összehasonlító tesztektől, a coreavc nekem pont megfelel. ffdshow mellett van telepítve, annak beállításaiban csak ki kell venni a pipát a h.264 dekódolás mellől.

a 82 centis tévét 3 méterről nézve szintén elvagyok full hd felbontás nélkül is, kéne még további 82 centi átmérőben, hogy a különbség (full-hd készüléket feltételezve ofkorz) bármilyen szinten kivehető legyen. én ezt így ahogy van imádom, sose legyen rosszabb. juteszembe volt még egy kisebb vargabetűm mediaportalban az mkv fájlok lejátszása kapcsán, ezen a haali media splitter segített, igaz máig sem tudom pontosan hogyan hoztam össze.

még egy távirányító

persze a tévézés-mozizás-újraindítgatás-nyálcsorgatás csak akkor működnek, ha akaratunk igája eljut az eszközig és engedelmességre szólítja azt. erre jobb helyeken távirányítót alkalmaznak, nekem is hasonló terveim voltak. mint kiderült távirányítást csinálni igen komplikált feladat, most némiképp bele is van törve "szaktudásom" bicskája.

aki a fenti szembesítésnél keresztben elhelyezett tanítható távirányító hollétéről információkkal rendelkezik, az meneküljön onnan minél messzebb. ez bizonyosan életem első és valószínűleg utolsó logitech kütyüje. ilyen szégyenletes termékkel utoljára akkor találkoztam, mikor a kötöződoboz-fedőre kívülről ragasztották rá a vonalkódos matricát. tekintve, hogy az 99, ez meg 15e huf áron kapható, ettől kicsit többet vártam. a gombjai recsegnek, de csak mert olyan erővel kell nyomkodni, hogy az ember egy végigtévézett este után ínhüvely-gyulladást kap. a beállítása a szoftver letöltésétől kezdődően egy katasztrófa, azt hittem eltaposom, mire valahogy megcsináltam a gombkiosztást.

a dolgot csak tetézte, hogy nekem egészen speciális gombkiosztásra volt szükségem. a koncepció alapvetően nem bonyolult: az ember megtanítja a távirányító egyes gombjait az "eredeti távirányító" segítségével, utána meg csak céloz, lő, örül. persze nekem mindegy volt milyen az eredeti távirányító, hiszen a gép infra vevőjének csak egymástól külöböző jelekre volt szüksége. kivételt ezalól csak az erősítő és tévé bekapcsológombja és az erőlködő hangerőszabályzója jelentett.

szükségem volt tehát a tévé bekapcsolásához egy gombra, de annak távirányítóján semelyik másik gombot nem használhattam fel okításra, hiszen akkor a géppel együtt a tévé valamelyik funkcióját is aktiválom. ugyanez volt a helyzet az erősítővel. ilyen szempontból egyedül a tunerhez kapott technisat távkapcs jöhetett szóba, ennek az összes gombját munkára fogtam. ezzel azonban még messze nem volt az összes gomb betanítva, így további távirányítókra volt szükségem. a sors ekkor is elemében volt, ugyanis a fentebb is látható orion távirányítóról a programozást követően derült ki, hogy a gombok nagyrésze a tévének tetsző jelet ad ki. röhögtem kínomban, valószínűleg én vagyok a világon az egyetlen akinek fáj az egységesített vezérlőkód-rendszer.

igor és holland barátja

a gépben eközben egy soros infravevő meg a girder nevű program még ingyenes, 3.2 verziója várta a jeleket epedve. a megfelelő vételhez külön plugin tartozik, ami ún. 'igor sfh-56 device' nevű eszközzé transzormálja a vevőt. persze ezek csak elméleti dolgok tekintve, hogy jó ideig nem sikerült sehogyse működésre bírni a kis dögöket.

végigjátszottam az összes 3.x és 4.x girder verziót az összes Igor-féle dll fájllal. játszottam command orderrel, priorityval, kompatibilitásos móddal meg ami még eszembe jutott. végül az internet háta mögött találtam egy weboldalt, ahol az egyik konstellációt működőnek jelentették 2003 alatt (teliholdkor). volt viszont ezzel egy probléma: az infra vevő két lábát rövidre kellett zárni a megfelelő aura kialakulásához. ez persze nem egyszerű, ha az ember azzal a meggyőződéssel szereli falra a gépét, hogy az infra vevőt már biztosan nem kell megmozdítani. logisztikai okokból az alábbi képen látható kábelhosszon talán 3-4 centit tudtam még húzni, így térden guggolva patkoltam meg az eszközt röpke fél óra szenvedéssel körítve. na ezt azért nem mertem menet közben csinálni, laikusként még így is igen féltem a beavatkozástól. nem tudom lakik-e töltés a tápban kikapcs után, de inkább rászántam az időt és nem értem hozzá semmihez a szereléskor.

a patkolós manőver egy kvantumugrást jelentett a távirányítós küzdelemben, innentől szépen elkezdtek csordogálni a távkapcs jelei a girder vezérlőjébe. finomhangolás még így is kellett, minden igyekezetem ellenére maradtak beprogramozatlan és duplán programozott gombok, amik más gombokkal egyező jelet adtak ki. valszeg ez volt az egységes vezérlőkódok második csapása nagyratörő terveimre. a girder beállítása már simán ment, minden jelhez lehet parancsot rendelni, illetve ugyanazt a parancsot több jelre is aktiválni lehet.

a fent is látható billentyűzet-nyomkodós lehetőség mellett lehet a számítógép energiaállapotát változtatni (például hibernálás vagy monitor kikapcsolása), lehet az egeret macerálni és lehet programokat, scripteket is futtatni (mint a fent részletezett tévé-újraindítós). pluginekkel lehet ezen felül mindenféle jóságot csinálni, ha az előzőek nem lennének elégségesek. a billentyű-emulációnál megadható, hogy pontosan melyik program vagy ablak kapja a jelet. elég sokat küzdöttem ezzel, végül a fenti beállítás bizonyult életképesnek.

összemelegedésünk után kb egy héttel az addig hiba nélkül működő összeállítás hibázni kezdett. egyszer abszolút érzéketlenné vált, máskor ugyan vette az adást,de FFFF betűket kaptam bármelyik gombot nyomtam is meg. betegebb napjain még olyat is elkövetett, hogy az első megnyomott gombot ismételgette bármit nyomtam utána. ha jól sejtem az igor-féle pluginnal lehet valami, mert annak beállításait újra elmentve mindig összeszedte magát. jobb híján csináltam egy teljes girder registry-pucolást és újraépítettem a girder + igor + bállításfájl hármast. mikor e sorokat írom már eltelt pár nap esemény nélkül, de más okból többször újra lett indítva a gép, így nem tudom hogy állunk. az idő majd megválaszolja kételyeimet, mindenesetre nem vagyok nyugodt. legrosszabb esetben más infravevő + értelmező megoldás után kell néznem. elméletileg a mediaportalban is van beépített infra támogatás, de tekintve a lehetséges fagyásokat nem biztos, hogy azzal ki vagyok segítve.

a fotelre szerelt monitor

már korábban megfogalmazódtak a tervek a minimalista júzer interfész kialakítására, de az alapanyagok beszerzésével nem álltam valami jól. azaz hogy egészen pontos legyek nem tudtam, hogy mennyire jól állok. az tiszta volt, hogy alapvetően 3 részből kell álljon a konstrukció: megfelelő súlyú alap, egy ehhez kapcsolódó forgatható tartóoszlop és az ennek a tetején lakó felület, amely a monitort, billentyűzetet és egérpadot tartja. ezt így talán nehéz elképzelni, inkább egyből lerántom a leplet a jelenlegi alpha verzióról és akkor élvezhetőbb lesz a leírás:

mindenekelőtt egy fotelre volt szükség, amely meghatározza a lehetséges dimenziókat, azaz a vízszintes és függőleges kiterjedést. mivel a svéd bútorbolt kiadta a korábban is nézegetett fotel olcsóbb verzióját beszereztünk egyet. szerintem teljesen korrekt még úgy is, hogy az elmúlt pár hetet a lábsérülésem okán gyakorlatilag ebben töltöttem. az egyetlen, ami nekem hiányzik belőle az csupán egy párnázott karfa, de ezt megoldottam egy jóképességű pokróccal.

hátitt 30 centinként van körülbelül a vasutisin

ezt követően már el lehetett kezdeni dolgozni az alap problematikán, hiszen a befoglaló méretek ismertek voltak. az alap egy korábbi elképzelés szerint az ex-vaskerítés profiljaiból képzett tömb lett volna, menetesszálakkal összeúzva. bizonytalan volt azonban a forgópont kialakításának mikéntje meg a tömb stabilitása is kérdéses volt. a kerítésen kívül egyetlen nehéz vasdarabom a felújításból visszamaradt H profil volt, de első ránézésre a vagdosás túl nagy falatnak tűnt. nekem ugye nem volt nagyflexem, mint a képen látható jómunkásembereknek.

súlyra viszont megfelelt volna, így hosszas vívódás után végül lemértem. a 150 x 13 x 16 cm tömb tömege 55 kiló körül volt, így már a mozgatása is problémás volt. a fotel méreteinek ismeretében a tömböt 3 egyenlő részre kellett vágni, de így simán befért alá, még távtartókra is szükség volt. ki kellett vágnom továbbá a forgópont körül a profilt, hogy az oszlop mozoghasson kedvére. mivel csipcsup dolgok miatt rendszerint nem veszem elő a plazmavágót, inkább elszüttyögtem 2 és fél órát a 3e forintos gyermekflexxel, mire sikerült összedarabolnom. további élmény volt az oszlop forgópontjában lakó 16-os furat és az átlósan elhelyezett likak kifurkálása, amelyek egymáshoz kapcsolják az elemeket. mivel az oszlopos fúrót épp kölcsönkérték a nasa-s haverok, sikerült is darabokra robbantanom egy 8-as fúrófejet ezek kialakítása közben.

saválló csőkifolyó

bár a zavarkeltés elkerülése végett a felépítésnek megfelelő sorrendet tartok, valójában először az oszlop lett kiválasztva. a történet pedig úgy hangzik, hogy rendszeresen járok gubizni a kedvenc vastelepemre, ahol hatalmas mennyiségű hulladék közül lehet válogatni. az előbbi képen az alu dombocska látható, melynek méretei akkor láthatók igazán mikor az ember felfedezi a lemezradiátort balra középen. a fotós háta mögött ugyanekkora hegyben rozsdamentes acél lakik az összes elképzelhető formában. lebontott ipari csővezetékek, lemezmaradékok, tartályok, bármi. a legnagyobb probléma jellemzően az, hogy hogyan jut el az ember a kívánatos darabig az élekkel és hegyekkel tűzdelt hegyen keresztül. mikor ez megvan már csak ki kell halászni a kupacból, ami sajnos nem mindig sikerül. az ilyen idegölő esetek mellett pont elég cuccot lehet találni ahhoz, hogy az ember elköltse az üvegvisszaváltóban kapott zsetonokat.

a fenti alkatrész anyagának becsületes neve 1.4404 acél, 17% Cr, 12% Ni és 3% Mo tartalommal, seamless kivitelben, minőségi varratokkal és egy bónusz esztergált csatlakozóelemmel. mint kiderült a "rozsdamentes" ugyan igaz ezekre az anyagokra, de a "korróziómentes" már nem. a rozsdamentességet ugyanis az alumíniumhoz hasonló módon bekövetkező passziválódás okozza, vagyis a felületen végbemenő korrózióba törik bele az idő vasfoga. az aluhoz képest a különbség csak annyi, hogy itt nem alumínium-oxid rétegről van szó, hanem az ötvözőanyagok oxidációjáról.

a cső átmérője 55 mm, falvastagsága 1 mm. a felület természetesen szálcsiszolt, amióta bemutattam neki a 80-as csiszolópappert. egy ilyenhez nem kell különösebb vagyon, talán 4e huf volt további két, méter feletti egyenes darabbal. eredeti rendeltetése szerint ezek összesen kettő kerti csapok akartak lenni, de ehhez egyrészt hiányzott egy további 90 fokos könyök, másrészt a hegesztés sem lett volna olcsó. jóval később esett le a tantusz, hogy ez simán jó lehet monitorasztalkának is.

a kettő elem összekötéséhez egy 16-os menetesszálat használtam, hogy biztosan jól tartson. apró figyelmesség gyanánt a belső és alsó ellenanyákat elfeleztem, mert egyébként nem fértek volna át a kábelek a tengely mellett. ezeket akkora erőkarral húztam meg, hogy az ellenanyákhoz a cső belseje teljesen hozzáidomult, a menetesszál és a cső így egy bonthatatlan egységet alkot. a megfelelő rögzítést a tengely alap feletti részén szintén két jól meg- és összefeszített anya biztosítja, így (szándékosan) jelentős erő kell a platform elfordításához.

a korábbi képen látható felület célja egyelőre a használat lehetővé tétele, a monitort a későbbiekben a franciakulcsnál szakszerűbb módszerrel fogom rögzíteni. emellett eltűnnek a még kiálló csavarok és a felesleges fa részek is. a további tesztek eredményénének függvényében fogom eldönteni, hogy a billentyűzet elé kerüljön-e támaszték és hogy hol legyen a helye az egyéb eszközöknek (kártyaolvasó, telefontartó). a megoldással annak ellenére is elégedett vagyok, hogy a várakozásnak megfelelően nem sikerült teljesen szintbe érkezni. az állványos fúró nemléte miatt ugyebár sem az alapba, sem pedig a csőbe fúrt lukak nem lettek függőlegesek, én még azon is csodálkozom, hogy ennyire pontosra futotta a szemmértékemből. a dolgot hanyag eleganciával a deszka és az oszlop között megbúvó pár darab alátét hidalja át. a későbbiekben tervezem a tengely irányba görbítését, ehhez azonban szükségem lesz pár emberre, akik súlyukkal biztosítják, hogy az alap ne moduljon el a beavatkozás (aka az oszlop feszítése-taposása) során. a témakörhöz kapcsolódó képgaléria megtekinthető itt.

xhtml 1.0 strict | css | contact | license cc by-nc-sa 3.0 | lapanet.hu runs sometimes on solar power